Az isteni kisded ma a törvény parancsa szerint a templom szentélyébe vitetik, és az aggastyán karjain, mint királyi székben nyugszik… (Énekeskönyv, 714.)

 

Február 2-án ünnepeljük Krisztus templomban való bemutatását és találkozását Simeonnal. Az ünnep képi ábrázolásai kapcsán kibontakoznak olyan ikonográfiai típusok, melyek szoros összefüggést mutatnak a tárgyalt témával.   

 

 

 

 

A kikkoszi Istenszülő és a Pelagóniai Istenanya

Ciprus szigetén a kikkoszi-kolostorban őrzik azt az ikont, mely az Istenszülőt és az ölében ficánkoló Gyermeket ábrázolja. Feltehetőleg egy konstantinápolyi eredetinek másolatáról van szó, ami a kikkoszi Istenszülő néven vált ismertté. A kolostor E:\Művészet\IKONOK\ikonok- ikonográfia\Istenszülő\A játszó Gyermek\Kikkotissza, XV-XVI. század.BMPtemplomának ikonosztázába építve helyezték el a tisztelt ikont, amit drága fémborítás fed, és rejt el a nézők szeme elől, ezért csak az ún. kikkotisszákat, a kikkoszi Istenszülő ikonról készített másolatokat van módunk tanulmányozni. Ezeken a félalakos Istenszülő jobb vagy bal karjában tartja az – egyéb ikonográfiai típusoktól eltérően – rendkívül aktív Gyermeket. Az olyan neves kutatók, mint Hans Belting vagy Viktor Lazarev, részben eltérő véleményeket fogalmaztak meg a típus kapcsán. Lazarev szerint a „játszadozó kisded” anyja arcához igyekszik simulni. Valójában az Istenszülő szorítaná arcát a Gyermekéhez, Krisztus azonban látványosan elfordul tőle, lábaival szabadon rúgkapál, egyik kezével belekapaszkodik anyja fejkendőjébe, másik kezét Mária gyengéden lefogja. Hans Belting a típust „retorikai termék”nek tartja, hivatkozva azokra a templomban való bemutatást kommentáló szövegekre, melyekben a kapálózás toposzként szerepel. E szerint a „korára nézve végtelen öreg, de testileg gyermek” Jézus aktív mozgása azt jelenti, hogy erővel próbál kiszakadni anyja öleléséből, és jövendő szenvedésének tudatában veti magát az agg Simeon karjaiba; ahogyan ezt egy XI. századi, sínai ikonon is látjuk. Itt a teljes alakos Istenszülő trónon ül, ölében a kapálózó kisdeddel, kettejük pillantása az ikon keretén ábrázolt Simeon felé irányul. Mária tekintete szomorú, a Gyermek viselkedése (Simeon karjába kívánkozik) jelzi, hogyan viszonyul saját sorsához. A nyugati művészet is rendelkezik olyan képtípusokkal, ahol a gyermekként történő ábrázolásban már benne rejlik a megváltás művének tudatos vállalása. Ezt illusztrálják az olyan képek, mint a ”keresztje ágyán” alvó Gyermek, aki mintegy megálmodja a jövőt, békésen pihen, míg előtte a Passió jelvényei hevernek. Máshol pedig a kínszenvedés keresztjével jelenik meg. „Az angyalok eljöttek s a következendő nehéz kínnyait és keresztit el-hozták, azon kereszten le-vólt írva mit fog szenvedni, az órátul fogva egész haláláig: az Angyalok azért ezen keresztet a kis Jesus eleibe tették,…az ő kezecskéit kinyújtottá és örömmel meg-ölelvén mondotta: Örömest fogadlak téged óh Sz. Kereszt, kit az én Szent Atyám küldött nékem, szívesen fogadlak és szeretlek…” [In: Szilárdfy Zoltán, Barokk szentképek Magyarországon. Corvina, 1984]

A kikkoszi Istenszülőhöz hasonló típus az ún. pelagóniai Istenanya, ami a ciprusi kép és a vlagyimiri típusú ikon szintézise: a kisded hevesen kalimpál, ugyanakkor arca és egyik keze anyja arcát érinti. A Gyermek azonban sem itt, E:\Művészet\IKONOK\ikonok- ikonográfia\Istenszülő\Fájdalmas Istenszülő\beolvasás0003.jpgsem a fent említett típuson nem gyermekségéből fakadóan játszik és rúgkapál, hanem ezzel a gesztussal igyekszik kiválni anyja karjaiból, hogy megkezdje útját a kínszenvedés felé. Ez elfogadható érvelés Belting részéről, tekintve, hogy más ikonográfiai típusokkal is alátámasztható. A Fájdalmas Istenszülő ábrázolásain pl. az Istenszülő bánatos tekintetét megmagyarázza a Gyermek viselkedése: elfordul anyjától, a kínszenvedés eszközeivel érkező angyalt figyeli, lerúgja szandálját, csupasz talpa utalás a Passióra.

Ettől függetlenül a lazarevi értelmezésre, – mely szerint a Gyermek fesztelen póza játék csupán, – is hozhatunk példákat, de azok már az istenkép humanizálásával függnek össze, és nyugati művészet azon emlékei közé kalauzolnak minket, ahol a téma ábrázolásai inkább pszichológiai aspektusból érdekesek.

 

 

 

Hársvölgyi Virág