Alkonyati istentisztelet

(Εσπερινον -- Vecsernye)

Pap: Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön örökké.

Nép: Ámen

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

103. zsoltár

Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,

világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, * kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;

ki befödöd vizekkel annak felső részeit, * ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;

ki angyalaidat szélvésszé teszed, * és szolgáidat égető tűzzé;

ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.

A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.

A te feddésed elől elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.

Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.

Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.

Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.

Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kősziklák közül szózatot adnak.

Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; * a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,

hogy kenyeret termessz a földből, * és bor vidámítsa föl az ember szívét;

hogy olajjal derítse föl orcáját, * és a kenyér erősítse meg az ember szívét.

Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; * melyeket ültetett.

Ott fészkelnek a madarak, * a gólya háza fő azok között.

A magas hegy a szarvasok, * a kőszikla a sündisznók menedéke.

A holdat időmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.

Sötétséget parancsolsz és éj van., * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,

az oroszlán ordító kölykei. * hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.

Fölkel a nap és összegyűlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.

Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.

Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! * mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.

Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, * a kicsiny állatok a nagyokkal;

Ott járnak a hajók, * a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, * hogy eledelt adj nekik idejében.

Te adván nekik, gyűjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.

Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. * Az Úr örülni fog alkotmányaiban;

ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.

Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.

Zsoltár után: Dicsőség… Most és… Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség neked Isten!

Békesség ekténia

Uram, tehozzád kiáltok, * hallgass meg engem; * figyelmezz imádságom hangjára, * midőn tehozzád kiáltok; * hallgass meg engem, Uram!

Igazodjék fel az én imádságom, * mint a tömjénfüst a te színed elé; * kezeimnek fölemelése * esti áldozat gyanánt. * Hallgass meg engem, Uram!

Következnek a sztihirák.

Előversek 10-re.

Vidd ki a tömlöcből lelkemet, * hogy dicsérjem a te nevedet!

Az igazak várnak rám, * míg jót teszel velem.

Előversek 8-ra.

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. * Uram, hallgasd meg az én szómat!

Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.

Előversek 6-ra.

Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram, ki állhat meg előtted? * De nálad vagyon a kegyelem.

És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.

Előversek 4-re.

A reggeli vigyázattól éjjelig bízzék Izrael az Úrban.

Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás, * és ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.

Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek; * dicsérjétek őt, minden népek!

Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, * és az Úr igazvolta mindörökké megmarad.

Dicsőség… Most és…

Sztihirák után Nagyvecsernyén a pap menetet tart.

A pap fennhangon: Bölcsesség igazhívők!

A kar énekli az esti hálaéneket

Enyhe világossága, * a szent és boldog, * és halhatatlan * mennyei Atya isteni dicsőségének, * Jézus Krisztus! * Eljövén a Napnak lenyugvásához * és látván az esteli fényt; * áldjuk az Atyát * s a Fiút, és a Szentlélek Istent! * Mert te méltó vagy, * hogy minden időben, * szent hangon énekeljünk tenéked, * Isten fia, * ki éltet adsz a világnak; * miért is ez a világ dicsőít téged.

Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!

A kar az előírt prokiment énekli.

Szombaton. 92. zsoltár:

6. hang. Az Úr országol * ékességbe öltözött.

Vasárnap. 133. zsoltár:

8. hang. Íme, most áldjátok az Urat, * ti az Úr minden szolgái.

Hétfőn. 4. zsoltár:

4. hang. Az Úr meghallgat engem, * mikor hozzá kiáltok.

Kedden. 22. zsoltár:

1. hang. Uram, a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban.

Szerdán. 53. zsoltár:

5. hang. Isten, a te nevedben szabadíts meg engem * és a te erődben ítélj meg engem.

Csütörtökön, 120. zsoltár:

6. hang. Az én segítségem az Úrtól van, * ki a mennyet és földet teremtette.

Pénteken, 58. zsoltár

7. hang. Isten, én oltalmam vagy, * és a te irgalmasságod megelőz engem.

Vajhagyó vasárnapon és a nagyböjt II. és IV. vasárnapján:

Ne fordítsd el orcádat a te szolgádtól, * mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem; * legyen gondod lelkemre és szabadítsd meg azt.

A nagyböjt I., III. és V. vasárnapján:

Örökséget * adsz Uram * a téged félőknek.

A böjtök allelujás napjain prokimen helyett:

8. hang. Alleluja, alleluja, alleluja!

Húsvét vasárnapján, Tamás-vasárnapon, Pünkösd vasárnapján és Karácsony első napján:

Kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? * Te vagy az Isten, ki csodákat művelsz.

Húsvét hétfőn a Mennybemenetel, Úrszínváltozás, a Szent Kereszt és az Úrjelenés ünnepén:

A mi Istenünk a mennyben és a földön, amit akar, mindent végbe visz.

4. hang; dallama: Elcsodálkozott József.

Add Urunk, hogy ez estén * minden bűntől megőrizzük magunkat.

Áldott vagy te. Urunk, atyáinknak Istene; * dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Ámen.

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, * amint tebenned bíztunk.

Áldott vagy te, Urunk, * taníts meg minket a te igazságaidra.

Áldott vagy te, Uralkodó, * oktass bennünket a te igazságaidra.

Áldott vagy te, Szent, * világosíts meg minket a te igazságaiddal.

Uram, a te kegyelmed örökké, * kezeid munkáit meg ne vesd.

Téged illet a dicséret, * téged illet az ének.

Téged illet a dicsőség, * Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor * és örökkön-örökké. Ámen.

Pap: Teljesítsük esti könyörgésünket...

Előverses sztihirák

Szombaton a 92. zsoltárból

Az Úr országol, ékességbe öltözött.

Mert ő erősítette meg a föld kerekségét, mely ingani nem fog.

A te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre.

Dicsőség… Most és…

A hét többi napján 122. zsoltár

Úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.

Mert igen megtelt a mi lelkünk; gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a kevélyeknek.

Dicsőség... Most és...

Szent Simeon éneke:

Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat: * a te igéd szerint békességben * mert látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt, * kit rendeltél minden népek színe elé, * világosságul a pogányoknak, * és dicsőségül a te népednek. Izraelnek.

* * *

NAGYBÖJTBEN

Tropár, 1. hang.

Üdvözlégy Istenszülő Szűz Mária; * malaszttal-teljes, az Úr van teveled; * áldott vagy te az asszonyok között, * és áldott a te méhednek gyümölcse, * mert szülted nekünk Krisztust, az Üdvözítőt, * a mi lelkeink szabadítóját. (Metánia)

Dicsőség…

Krisztus keresztelője, kérünk téged, * emlékezzél meg mindnyájunkról, * hogy megszabaduljunk gonoszságainkból; * mert neked adatott a kegyelem, * hogy imádkozzál érettünk. (Metánia)

Most és…

Könyörögjetek érettünk szent apostolok, * próféták, vértanúk és minden szentek, * hogy megmeneküljünk minden bajtól és aggodalomtól; * mert ti vagytok Üdvözítőnk előtt a mi meleg pártfogóink. (Metánia)

Pap: A te oltalmad alá * sietünk Istenszülő Szűz, * meg ne vesd szükségünk idején könyörgésünket, * hanem szabadíts meg minket * minden veszedelemtől, * mint egyedül áldott * és szeplőtelen. (Metánia nélkül)

Ezek után: Uram irgalmazz, 40-szer. Dicsőség... Most és…, Ki a keruboknál… Az Úr nevében adj áldást atya!

Pap: Legyen áldott és dicsőített Krisztus, a mi Istenünk, öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Mennyei Királyunk, erősítsd meg az igazhitű Uralkodókat. Szilárdítsd meg a hitet. Szelídítsd meg a hitetleneket! Adj békességet a világnak. Őrizd meg épségben e községet (várost); elhunyt atyáinkat és testvéreinket iktasd az igazak hajlékába! A mi bűnbánatunkat és gyónásunkat pedig fogadd el Urunk és könyörülj rajtunk. mint jóságos és emberszerető.

Nép: Ámen.

Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Dicsőség... Most és..., Ki a keruboknál... Az Úr nevében... Könyörüljön… (Három metánia)

Szent Efrém Fohászai:

Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóravaló restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké. Ámen.