A Nyíradonyi Görög Katolikus Egyházközség története

A „Kenderföld” területe.

Ez az ősfalu: „Adonymonostora”.

Mocsarakkal körülvett, védett terület volt.

A monostor maradványok

Az Ásatások helye

A „Kenderföld” területén volt az őstelepülés, mely „Adonymonostora” néven szerepel az iratokban. Ez tulajdonképpen egy mocsarakkal körülvett terület. Ezt az őslápot csak a 20. század elején vezették le. A „mélyföld” a Guterdőbe vezet és nagyjából a „Pusztatemplom”-romjáig tart. Ez a templom a törökvész idején pusztult el.

Az iskolai Történelmi Atlasz 13. oldalán szerepel „Magyarország a IV. században” (Bp. 1973. Művelődésügyi Minisztérium 27.968.IV.sz).

Ezen a területen a 30-as években ásatásokat kezdtek és az egykori monostor maradványait fel is tárták. A monostor temploma szabályosan „keletelt” fekvésű volt. Egyesek szerint lehetséges, hogy Árpád-kori bizánci kolostorról van szó.

Kádár György nyíradonyi származású görög katolikus lelkész Nagyapja és Édesanyja elbeszéléseire hivatkozva állította, hogy az ásatások során görög pénzek, bizánci egyházi öltözetek kerültek elő és a „Kenderföldi” bejáratnál harang darab is előkerült a föld alól.

Adony már a XI. században lakott hely volt, csak úgy, mint a szomszédos Gut is. Forrásokból tudjuk, hogy a két település az Árpád-kori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei szállásközpontjául szolgált, földvárral rendelkezett (ez volt Gut), míg a földvár szoros közelében volt a Gutkeled nemzetség első szabolcsi monostora, amelyet Adonyban építettek fel a XIII. században. Ez esetünkben a Gutkeledek második nemzetségét jelenti. E nemzetség építette a monostort a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. Maradványa a guti erdő ősi fái között húzódó „Puszta-templom”-romja.

A prépostság a váradi egyházmegyéhez tartozott, s a szolgálatot az első magyar premontrei prépostság szerzetesei látták el. Adony nevével először a tatárjárás után találkozhatunk írott forrásban. 1307-ben, 1321-ben, 1355-ben. Érdekes megjegyezni, hogy a pápai tizedjegyzékek nem említik a monostort. Egy 1326-ból származó oklevélből megállapíthatjuk, hogy a Gutkeled nemzetségnek ezen a vidéken igen jelentős birtokai voltak, amelyek Nagyváradtól Leleszig terjeszkedtek. E két hely közé esett Nyíradony, amelynek monostora előbb a váradhegyfok, majd a XIV. századtól a Lelesz atya apátsága alá tartozott.

A mohácsi vész utáni évtizedekben a monostort megerősítették, védhetővé tették. Összegezve megállapíthatjuk hogy a tatárjárás utáni időszakban igen nagy szerepet játszott maga a monostor, hiszen megakadályozta az elnéptelenedést, mi több, megtartó erőt jelentett. Később a törökök betörése Szolnok eleste után (1552) folyamatos veszélyt jelentett az itt élőkre.

A 17. sz. kezdetén (1605 után) a Bocskai féle szabadságharc idején kezdték építeni a templomot. (A szabadságharcban való részvételéért Adony is megkapja a „hajdúkiváltságot”. De a szabadságharc bukása után az 1635. évi 68. cikkely alapján Nyíregyháza, Nyírbátor és Nyíradony, bár a kiváltságokra továbbra is igényt tartanak, jobbágyi állapotba helyeztetnek vissza). A terület végleges pusztulását készítette elő Szejdi csapatainak megjelenése. Ui. mindent romba döntve, pusztítva vonultak át ezen a területen 1660-ban.

A 18. sz. elején, 1712-ben pestisjárvány következtében Adony teljesen elnéptelenedik. A település akkori birtokosa, Károlyi gróf a Székelyföldről oláh, illetve Felvidékről szlovák nemzetiségű jobbágyokat telepít ide.

1779-ben Károlyi Imre gróf, ki ekkor birtokosa a területnek templomépítésbe kezd. A telepeseknek építtetett templomot Szent György vértanú tiszteletére szentelték fel. Ezidőtájt tehát ismét lakott hely Nyíradony, mely ezt követően a környező települések viszonylatában egyre jelentősebb szerephez jut.

Magát a benépesülést, a telepedést igazolja az a másik tény is, hogy 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. Az elődök által épített templomot, mely Szent Mihály tiszteletére volt szentelve, az új telepesek vették birtokba. Eleven hitélet indult és homogén vallási közösség megtartó ereje érezhető még a mai napokban is. Az adonyi uniált egyház a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott a hajdúdorogi egyházmegye felállítása előtt. Utána pedig az újonnan felállított egyházmegyéhez lett csatolva.

A torony és a templom külön épülhetett, építése a XVII-XVIII. századra tehető. Az egyhajós „csehsüveges” boltozattal lezárt templomot 1812-ben, késő-barokk stílusban átépítették. A zömök torony, a mögötte megjelenő templomhajó városképileg is igen reprezentatív. A templom barokk stílusú belső elrendezései és képei egységes stíluselemeket mutatnak, annak ellenére, hogy például a templomképek keletkezési ideje időben eltérnek egymástól.

A torony gazdagon tagolt, valóságos erőd benyomását kelti. Valószínű, hogy védelmi elképzelések is irányíthatták a tervezőket és építőket. A templom külső falai teljesen simák és egyszerűek. Kivételt képez a tető alatt körbefutó párkányzat. Belül azonban gazdagon tagolt.

Boltívei rusztikus egyszerűségük ellenére is kecsessé teszik. A szentély mintha megtámasztaná és tartaná az egész építményt. A torony is és a templom tetőzete is eredetileg fazsindelyfedésű volt. A torony fedését 1888-ban cserélték bádogborításúra. A templom tetőzetét az 1920-as években fedték át, egyszerűen úgy, hogy a zsindelytetőt beborították bádoglemezzel. A torony fedése faanyagában is és a bádogfedés állagában is teljesen lepusztult és ledőléssel fenyegetett. 1984-ben le kellett bontani és az eredeti toronyalakzatot megtartva újjá építeni. Sajnos ez a toronyátépítés pénzhiány miatt fagerendázat helyett vasváz-szerkezettel történt. Azonban a fedésre sikerült vörösrézlemez borítást alkalmazni a hívek áldozatos adományaiból. Az adakozók névsora a torony aranyozott gömbjében van elhelyezve.

Az ikonosztáziont az 1940-es évek végén lebontották. A megmentett képeket az Egyházmegyei Művészeti Gyűjteményben helyezték el. A templom jelenlegi ikonosztázát Pikó László debreceni festőművész készítette, fafaragásait pedig Davida Pál nyíregyházi népművész.

A templom padjait az 1960-as évek végén cserélték újakra. A megmentett régi padokat a szentendrei skanzenben a Mándokról odavitt fatemplomban helyezték el. A festett ablakok az 1970-es években készültek, a templom teljes külső felújítása 1985-ben történt.

A karzat Gellér Ferenc debreceni műemlékvédelmi mérnök és Nagyné Török Ildikó statikus tervei alapján készült. A kivitelező Nagy Lajos faipari technikus volt. A faragott díszeket Davida Pál készítette.

A teljes belső felújítás 1993-ban készült el.

A falak szigetelési munkája műemlékvédelmi előírások alapján vegyszeres gyógyító vakolattal lett elvégezve. A belső művészi festést Pásztor Miklós festőművész, a díszítő munkákat pedig Dócs György díszítő-festő végezte. A szentély falfestését, a pillérek és az ikonosztázion aranyozását Pascariu Mihály ikonfestő művész készítette.

Az egyházközség hívei mind a múltban, mind pedig a jelenben, egyházhűségben kitartó, buzgó vallási életet élnek. Ennek igazolása az egyházközségből származó papok nagy száma. A 20-ik században 11 papot adott ez a közösség az Úr szolgálatára. Az évszázad elejétől: Szelényi Gábor, Orosz György és Kádár György. A hatvanas évektől: Terdik Mihály, Szilágyi János, Tálas Mihály, dr. Legeza József, Belme László, Szilágyi Gábor, Terdik Mihály, Bodogán László, Véghseö Tamás, Terdik János. A nyíradonyi templomban kapták meg a papi rendet: Terdik Mihály, Bodogán László (1993), Véghseö Tamás (2000), dr. Keresztes Szilárd püspök úr által. Dr. Véghseö Tamás kutatásai szerint: Terdik Bazil (sz. 1860), Lázár Gábor (sz. 1873).

A templom barokk stílusú belső elrendezései és képei egységes stíluselemeket mutatnak, annak ellenére, hogy például a templomképek keletkezési ideje időben, eltérnek egymástól. A templom képeit Pásztor Miklós festőművész festette. A szentély és a pillérek festését, az ikonosztázion és képkeretek aranyozását Pascariu Mihály ikonfestő művész készítette.

Parochusok		Káplánok
Rohody Nagy Ferenc	1815-1833	Papp Péter	1868-1869	Rádi Csaba	1967 - 1971
Molnár Bazil	1833-1835	Opre János	1890-1892	Márku László	1972 - 1976
Papp Péter	1835-1855	Szerémi Szilveszter	1893-1894	Tovai József	1977 - 1978
Amaly Ivan	1855-1858	Bota Miklós	1894-1900	Gulybán Tibor	1978 - 1979
Gerán János	1858-1868	Lázár Gábor	1900-1904	Angyal Lajos	1979 - 1982
Lázár János	1869-1887	Keczán György	1909	Papp Zoltán	1982 - 1988
Papp György	1887-1888	Czula Leontin	1919	Szabó B. Sándor	1988 - 1995
Kresnyák István	1901-1919	Kiss Gyula	1935-1938	Demkó Balázs	1995 - 1997
Dr. Máté Gyula	1920-1931	Farkas Gyula	1938 - 1941	Szemerszki Mihály	1997 - 2001
Legeza Ödön	1931-1949	dr. Bacsóka Béla	1941 - 1952	Csingi Zoltán	2001 - 2003
Dr. Bába Miklós	1949-1955	Zengő Mihály	1952 - 1955	Kapcsai Viktor	2003 -
Szuvák József	1955-1966	Papp Szabolcs	1955 - 1957
Dr. Legeza István	1966-1981	dr. Legeza István	1957 - 1966
Véghseö Dániel	1982-	Rádi Csaba	1967 - 1971

Nyíradony város lakossága 2002-ben: 7701
Görög katolikus 3929	Református 1259	Felekezet nélküli 221
Római katolikus 1702	Szekta tag 31	Nem válaszolt 493

1700 körül épülhetett. Egyes feltevések szerint még korábban. az 17. század első felében. Az 1800-as évek elején átépítették. Méretei: 27x10,5 m a hajó. A torony 66x6x15 m. Címünnepe: Szent Mihály főangyal (november 8). A parochia alapítása 1736, a betelepítések után. Anyakönyvek 1815-től. Három harang van: Illés (450 kg); Szeretet (250 kg); Felleghajtó (150 kg)